Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám!
Gyermekkorom óta szeretek fényképezni. Kisiskolásként kaptam anno nagymamámtól az első fényképezőgépem, még egy filmes Olympus volt. Emlékszem kaptam hozzá egy filmet, majd a következő két évben azt az egy filmet igyekeztem beosztani, gondolhatjátok mennyire sikerült...
Már akkoriban szerettem egészen más perspektívából nézni a dolgokat. Aztán elhatároztam, ha nagy leszek fotóriporter leszek. Persze ez a pálya nem sikerült. Hamar abbahagytam az iskolát családi dolgok miatt, de ez más téma.
Ma már saját családom van és próbálom bepótolni azokat, amik egykor nem sikerültek. Iskola, célok, tervek.
Közben szeretnék adni, adni azoknak, akiknek csak álom, a keretezett családi kép a falon, a komponált fotó, vagy az őszinte profin elkapott pillanatok. Szeretném ha azok a családoknak is lehetne kézzel fogható profi emlékük, akik ezt nem engedhetik meg maguknak.
Ezért is vagyok itt és kérem a segítségetek. Szeretnék én magam is fejlődni és közben adni, minnél többet, mert hiszem, hogy a jó bennünk él és csak mi adhatunk, hogy mi magunk is fejlődhessünk és kaphassunk az élettől.
Lehetőséget, tudást, bölcsességet.
