023 májusában elindulok, hogy gyalogoljak megközelítőleg 3000 km-t át Norvégián, és ott legyek az északi sarkkörön túl, elérve Európa peremét. A Norge på langs-ot csinálom, azaz átszelem az országot a legdélibb ponttól indulva egészen az elérhető legészakibb pontig. 3000 km, ami terveim szerint 4 hónapot fog igénybe venni, vagy valamivel többet. Az idő szúkös, hiszen az északi sarkkör hideg és kegyetlen, így a gyalogolható időszak május és október közé esik. Terveim szerint el akarok kerülni minden luxust, így folyamatosan sátorban fogok aludni. Meg akarom tapasztalni a határaimat, vágyom rá, hogy kipróbáljam magamat, vajon mire vagyok képes, vajon hol van a lelkem holpontja, és vajon mennyire erős a kitartásom? Bár lesz a túraházakhoz kulcsom, szándékom, hogy csak menthetetlen vészhelyzetben menjek be házba, máskülönben folyamatosan kint akarok lenni, akkor is ha esik az eső és viharos a szél. Tudom mire vállalkozom, és az út szenvedésekkel teli lesz. Életem legnehezebb túrája, és még sohasem csináltam hasonlót. Valószínűleg ez Európa legnehezebb túrája is, még ha ez nem is hivatalos, én így gondolom. Hogy mi vár rám? Hideg és víz, mindennapos víz. Vagy az eső fog esni felülről, vagy a mocsarakon és a lápokon kell áthaladnom, és mindenképpen rengetegeg jéghideg folyón kell puszta lábbal átgázolnom. Újra meg újra. Sok helyen nincsenek túrajelölések és utak, amiket követhetnék, hanem magamnak kell utat vágnom és navigálnom a vadonban. Sokszor maga az időjárás kombinál: ha túl sok eső esett a napokban, akkor meg kell változtatnom az útvonalamat, hiszen a folyók órák alatt felduzzadnak, a lápok pedig veszélyessé válnak. A havas területeken a csúszás és a hó alatt elrejtett vizek beszakadása a legnagyobb gond.
Kérdezheted, miért csinálom mindezt, miért akarom ezt?
A válasz egyszerű, mindenkinek meg van a maga sorsa. Gyerekkorom óta mélyen vonz a természet, imádom az állatokat, a fotózást, és természetben való elmerülést. Emellett megihletnek a felfedező történetek, mindig is erről fantáziáltam, és valóban, nagyon szeretem az azt élményt, hogy egy idegen tájra teszem a lábam. Egy idegen és távoli, vad tájra, ahol megküzdhetek az elemekkel, megszenvedhetek a célomért, és érzem, hogy a Föld milyen óriása, szinte határtalan. Ilyenkor eufória önt el, pszichológiailag fejlődök, és úgy érzem, sosem hagynám abba a gyaloglást.
Mióta ismerem a túrázás és a felfedezés örömet, arra vágyom, hogy bárcsak megmutathatnám másoknak is, hogy milyen jó, sőt, hasznos ez a fajta életmód. Hiszem, hogy nem kell lelkibetegségekben megnyomorodnunk, és a természet felfedezése erre tökéletes módszer. Az ember visszatér az "ősihez", az eredetéhez.
Bízom abban, hogy a Norge pa langs jól fog alakulni. Ha szeretnél, tarts velem!
