Most van az a pillanat, hogy az internet nyilvánosságához fordulok, magánemberként - Kelemen Gáborként, mert segítségre van szükségünk.
21. század. 2022. Magyarország, Dunaújváros.
Bloggerként nagyon sokan ismernek, olvasnak már interneten, és erre büszke vagyok. De most itt a magánember szólal meg. Nem a blogger, és ennek oka van. Amikor 2000-ben államvizsgáztam Pécsett az egyetemen, tele voltam reménnyel, tervekkel. Mondván: Bizonyítottam magamnak, megszolgáltam a belém vetett bizalmat mindazoknak, akik hittek abban képes leszek – a speciális élethelyzetem ( súlyos mozgássérültségem ) ellenére is – megbirkózni a feladatokkal, melyek rám várnak majd. Hittem. Hittem, hogy mozgássérültként 2 egyetemi diplomával a zsebemben végre kellek majd a munkaerőpiacon és nem állami ellátás kiszolgáltatottja leszek életem végéig. A munkaerőpiacra nem kellettem, Dunaújvárosnak sem volt rám szüksége, és nincs azóta sem, munkaerőként sehol. Azaz… Volt ajánlat még 2000-ből a Dunaferr-ből, a szakirányú végzettségeim bőven megfeleltek volna egy adott munkakörben. Csak hát… Az a fránya küszöb…. A saját irodám, és a folyosó akadálymentesítése ( küszöbtelenítése) az volt a bibi. Mozgássérültség? Nem gond. Jön értem melós autó. Bérezés? Álom! Nem hittem a fülemnek a megbeszéléskor anno. Irodát is kapok, mondták. Aztán jött egy apró kérésem. Lehetne-e küszöb mentesíteni a folyosót és az irodámat?
Ó…. (csend…) Hát persze. Majd jövő héten értesítenek. 22 éve várom az értesítést. Egy napot nem dolgoztam a HR-ben, de már nem is mernék. Elévült a tudásom, szégyellnék beülni már az íróasztal mögé. No persze, távmunkás „lehetőségek és megkeresések” számtalanul érkeztek, aztán kiderült, hogy a „tárgyalófél” vagy csak dumál, hiteget, vagy igazából fel akarja venni rám a megváltozott munkaképességűekre járó nem kevés állami támogatást, én meg 5 forintért dolgozzak, sőt örüljek, hogy állományba vesz. Félreértés ne essék, megbecsülök én minden pénzt. A rokkantsági ellátás sem sok, a minimálbér alatt van! ( és nem a diplomás minimálbérről beszélek ) Bőven alatta. De legalább van. Szóval nem büdös a munka, de… Mozgássérült vagyok és nem hülye, visszautalva arra, mit gondoltak és gondolnak rólam egy munkamegbeszélésen. 22 év alatt megtapasztaltam.
Nem vagyok feladós típus. Két mankó ide, négy végtagsérülés oda, házas emberként, gyógypedagógus feleségemmel még mindig hiszünk a szép jövőben – ő az a csodálatra méltó pedagógus, aki kerekesszékesként kb. 4000 gyereknek tartott érzékenyítő órákat a dunaújvárosi iskolákban a fogyatékos életről, ingyen és bérmentve, saját benzinköltséggel, időt nem kímélve, úgymond szerelemből a tanítás iránt. Feleségem anno bankban is dolgozott, de egészségi állapota romlása miatt a jól fizető állását fel kellett adnia. Ma a rokkantsági ellátása közelében sincs a 13 évvel ezelőtt kapott!!! fizetésének ( akkor bruttó 180 ezer forintról beszéltünk.) Azóta is próbáljuk pozitívan indítani minden napunkat. Én életmód blogot írok, ő amatőr festőművész, kiállításokkal a háta mögött. Nincs rinya, nincs panasz.
Azt is elfogadtuk, hogy – jelen állás szerint – nincs szüksége ránk a magyarországi munkaerőpiacnak. Diplomásokként beosztjuk a 250 ezer forintos állami ellátásokból származó összjövedelmünket. Ebből fizetve a rezsit, a kocsink költségeit, üzemanyagot, kaját, biztosításokat, mindent!
Arra viszont a mai árak mellett már nem gondolunk, hogy akadálymentes kicsi családi házat vegyünk a közelben, garázzsal stb. Nekünk ez, - bármilyen fura – nem flancolásból kéne. ( Üzenve a „tanácsadóinknak” ). A földszinti lakás melyben élünk, tényleg otthonos, imádjuk, szomszédaink csodásak. Maradunk is itt. De a lakásajtónkig rögös az út, a felfestett parkolónktól 8-10 lépcsőt kell megmásznunk, majd’ szó szerint, hogy bejussunk a lakásig. Pár hónapja egy lakásunkat érintő akadálymentesítési projektbe kezdtünk amely sajnos anyagi okok miatt - is - áll. Szeretnénk továbblépni az ügyben. Az eddig megvalósítható, és reális tervek között szerepel egy lift kiépítése, mely a lakásunkba való feljutást és kijutást segítené, ennek összege kiépítéssel 500.000-700.000 ezer forint. Akinek módjában áll segíteni, támogatását - adományként feltüntetve - köszönjük.
