Mindig van még mélyebbre.
A kérdés az-az, hogy még tudsz-e állni ebben a zuhanásban, körülnézni és megérteni az üzenetet. A te személyes üzenetedet.
A megállás mindig egy fajta kitekintés az életünkre, állomás ahol ideje van az értékelésnek, számvetésnek. Ez az, amit többnyire igyekszünk megúszni, elodázni, kibújni alóla, tovább haladni rajta, mert sajnos a kollektív viselkedés mintákból azt tanultuk, hogy csak a felszínét érintsük meg a dolgoknak, önmagunknak, másoknak. Megállni és mélyre menni nem divat. Így szokott el a lélek az igazi felelősség vállalástól. Ha semmi nem érint meg, ha nem hagyom, hogy bármi megérintsen, akkor talán jobban megúszom az életet, és nem lesz fájdalmas.
Erre a fájdalom mentességre törekvés, alapvetően nyitja ki az emberi kapcsolatainkat és a saját mélységeinkkel való kapcsolódást. Ha elszaladunk a mélység elől, amit akár egy másik emberen keresztül megélhetünk, akkor egy olyan lelki érzéketlenség alakul ki bennünk, amely bezár egy saját dobozba, hol bár nincs sérülés lehetőség, de végtelenül egyedül vagyunk.
A mindenben megúszásra törekvő társadalom, lelketlenné válik.
Meg akarja úszni a fájdalmat, de még az örömet is. Meg akarja úszni a kapcsolatokban a felelősségvállalást, még a szerelmet is. Mindent, ami kibillent és mélyre visz. Az a baj, hogy nem alakult szokásrendszerré a mélység csak a felszín dicsérete. És ebben egyre gyengébbek leszünk, mert a nehezebb lelki és fizikai helyzetek meg nem élése egyre gyengébbé tesz.
Pedig a kihívások az Univerzum rendjében nem véletlenek. Azért vannak, hogy utunk során egyre erősebbek legyünk. Egyre erősebbek legyünk ahhoz, hogy észrevegyük nem csak mi létezünk és a közösségben való lét nem felszín, hanem igazi mélység, melyből ha nem szaladunk ki, minden egyes alkalommal azt szolgálja, hogy erősebbek legyünk, ne féljünk és ne akarjuk megúszni sem egymást, sem igaz Önvalónkat.
Az életet megúszni könnyűnek látszik, de valójában csak időhúzás és menekülés a fejlődés elől. Pont ezért nem éri meg jónak, vagy rossznak értékelni a történéseket és megpróbálni megúszni őket. Mert újra és újra fogjuk ezt az osztályt ismételni, egészen addig, míg fel nem ismerjük, hogy az igazi fájdalom nem az ha merünk megtenni valamit, ami mély, hanem az, ha szembesülnünk kell azzal, hogy megakadályoztuk azt, ami többé tehetett volna."
Barna Berni
0
